A lakást betöltötte a vastag cigarettafüst és fekete penész dohos szagának gyomorforgató egyvelege.  A kilátástalanság a zárt ablakok mögött elviselhetetlen, sűrű köddé formálódott és képes lett volna bárkit megfojtani, aki gyanútlanul átlépi a küszöböt. Ilyet azonban önszántából senki nem tett volna, hiszen az itteni lakók jól ismerték már az Öreget ahhoz, hogy amennyire csak lehet, távol tartsák tőle magukat. Tudták, hogy rossz természetű, mogorva, magányos iszákos hírében áll, abból a fajtából, akinek a pórusaiból egyfolytában savanyú húgyszag párolog, és szereti romlott ételmaradékkal dobálni a játszótéren túlzottan hangosan játszó gyerekeket. Tizenhét évnyi házasság alatt sikerült tönkretennie egy családot, elüldöznie maga mellől a végletekig tűrő asszonyt, és megrontani a rossz példát retkes mosogatószivacsként pórusaiba szívó gyermeket.

Most az ágy szélén ült, mocskos atlétáján egy idegen világ térképe rajzolódott ki a vörösbor, a pörkölt, a vér, és a ki tudja miféle testnedvek gusztustalan egyvelegéből. Egyik kezével az éjjeli szekrényen pihenő borosüveg nyakát szorongatta, a másikkal pedig épp egy újabb száraz kapadohányból töltött cigarettára próbált rágyújtani. Nagyon úgy tűnt azonban, hogy képtelen lesz rá. A karjain lógó húscafatok már arra is használhatatlanok voltak, hogy előkotorják a gyűrött gyufásdobozt a húgyfoltos mackónadrág zsebéből. Kezdett minden, beleértve őt magát is végérvényesen és visszavonhatatlanul széthullani.

­*

A test még mindig ott hevert, pontosan ahol két nappal korábban hagyta. A konyha egyik sarkában, a szemetes és az egymás hegyén-hátán tornyosuló, üres borosüvegek között. Nagyon ritkán találkozott a fiával, és nagyon úgy tűnt, hogy a két nappal ezelőtti volt az utolsó, hogy a gyerek valaha felment hozzá, és a körülményeket figyelmen kívül hagyva, de mégis az édesapjának nevezte.

Hajnal egy körül járt az idő. A lépcsőház csendjét hangos dörömbölés és részeg ordítozás verte fel. A fiú az Öreg ajtaját idegesen, ököllel ütötte, a torkából feltörő, félholtra vert hangok borízű kánonja pedig egy egészen más, ismeretlen és rettenetes világ képét festették a zárt ajtók biztonsága mögött paplanjaik alá rejtőző szomszédok elé.

-Te rohadt, szemét, vén szarházi! Add vissza a pénzt, vagy a gyomrodba állítom a pengét, nem érdekel, hogy ki vagy, te mocskos, szemét kutya!

A fiú alig múlt még tizenkilenc éves, de a szeme alatt már formálódó, súlyos gödrökben egyre gyorsabb ütemben gyülemlett a por, a nikotin, és a ragacsos önsajnálat, ami akarata ellenére is, de egyre inkább apjához tette hasonlatossá.

Az Öreg felállt az ágyról, de annyira szédült, hogy éppen csak sikerült eltámolyognia a mosogatóig. Erősen belekapaszkodott a csap szélébe. A mocskos konyhapult és a mosatlan edények mintha ficánkoltak volna kezei alatt. Hullámzott, tekergett, lüktetett az egész lakás. A plafon hatalmas hús-vér szörnyetegként ült a nyakára, így próbálva összeroppantani sokat tűrt, elmeszesedett csigolyáit. Fájdalmas öklendezéssel okádta tele az ételmaradékos tányérok és olcsó instant kávétól megsárgult, csorba csészék tömkelegét. Száját betöltötte a savanyú bor és keserű epe ízének undorító elegye. Úgy érezte, mintha a sűrű, gusztustalan, vörösesbarna matéria az orrán, a fülén, és a szemgödrein át is szivárogna testéből.

Megszívta az orrát és a padlóra köpött. Ajkai egyszerre voltak szárazak és ragadósak, épp úgy, mint a padló, a falak, a plafon és a belső szervei, amiket vastagon fedett a hónapos, fekete mocsok. Összeszedte minden erejét és elvánszorgott az előszobáig. A düh, amit saját gyermeke iránt érzett, egy pillanat alatt józanította ki, és a fejében kavargó mocsárra súlyos, átláthatatlan vörös köd telepedett.

Hiszen vissza akartam adni azt az ezer forintot. De szükségem volt rá. A fiú meg amúgy is ügyes. Talpraesett. Egy nap alatt legalább öt-tízezret megkeres azzal, hogy ezt-azt meglovasít a szomszédos kertek aljáról meg lépcsőházakból.

Az Öregnek meg nem volt más, csak a rokkantnyugdíj, meg néha az a pár száz forint, amit a szomszédos hipermarket parkolójában kunyerált össze a bevásárlókocsijaikat visszatoló vásárlóktól.

-Mit akarsz itt, te büdös!? Kést rántanál apádra? Apádra, akinek meg kellene köszönnöd, hogy beleverte abba a büdös kurvába húsz évvel ezelőtt?

A fiú izmai görcsbe rándultak és nekirontott az apjának. Kétszer próbált szúrni, azonban az Öreg erősebbnek bizonyult. Egyetlen ütéssel borította fel az olcsó szesztől és csavarlazítótól bódult kamaszt, aki egyensúlyát elveszítve fejét a mosogatóba verte és egy pillanat alatt lehelte ki sosemvolt életét.

*

Az alkohol korábban enyhítette a fájdalmat és a kilátástalanságot, azonban most minden pillanat egyre súlyosabban és kijózanítóbban nehezedett az Öreg vállára. Több, mint két napja annak, hogy a test ugyanott hever, ő pedig képtelen többé felállni a kanapéról. Látja, ahogyan a húsából minden egyes pillanatban leváló, apró darabok a levegőben keringve tűnnek el a semmiben. Nem érez már fájdalmat, nem érez semmit, csak némi félelmet, hideget, és nyugtalanító, kellemetlen bizsergést. Tudja, hogy elég csupán néhány óra, és már képtelen lesz arra, hogy felálljon és egy újabb üveg savanyú bort bontson, hiszen a lábain az izmok és erek szövevényes hálózatából már nem maradt más, csak laza, összefüggéstelen csimbókok halmaza. Nézi, ahogyan molekulái táncot járnak a súlyos, szürke füstfelhők közt, és úgy érzi, végre talán ő is hazatér. A sarokban fekvő testre pillant, amin ekkor már egyáltalán nem a fiú vonásai ülnek, hanem valaki egészen, egészen más ábrázatát viseli magán.

A lépcsőházban csattan egy ajtó, a lakók pedig boldogok, hogy végre nem zavarja semmi az éjszaka csendjét, és párnáik alatt hatalmas sóhajjal hajtják újból álomra fejüket. A fiú utolsó, elhaló szavát pár nappal korábban csak az öreg hallotta, mielőtt hangját végképp elnyelte volna a szobában kavargó dohányfüst és az utcáról beszüremlő, narancssárga lámpafény.

  • author's avatar

    By: Dajka Gábor

    1988-ban születtem. A hétköznapokban szövegíróként dolgozom, egyébként a Keszon.hu blogot szerkesztem, valamint huzamosabb ideig a The Black Aether magazin társszerkesztője is voltam. Időhiány miatt azonban nagy fájdalmamra ezt el kellett engednem. Leginkább a modern amerikai irodalomban, valamint a zsánerirodalom sötétebb, misztikusabb, szürreálisabb bugyraiban lelem örömöm. Itt-ott publikált novelláim mellett van egy totálisan vállalhatatlan kisregényem is, ami terveim szerint hamarosan átesik majd egy erős szerkesztésen, és egészen más formában fog újra megjelenni.

  • author's avatar

    Visit the author’s website

  • author's avatar

    Abuzátor 3000
    cím nélkül
    Az írófejedelem
    Imago Faecalis
    Az Örömapa

    See all this author’s posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.