Az Írófejedelem magasba emelt, szürke, szöszös kárpittal borított karosszékében, keresztbe tett lábbal trónol. Tekintetét alig láthatóan görgeti végig az alatta morajló, hangyabolyként rohangászó, rendezetlen tömegen, és a tájon, melynek látványától szája, mint mindig, most is lefelé görbül. Enyhe émelygést érez gyomrában, torkában formálódik a nyálkás, zsíros gombóc.

Nem mosolyog, mert a világ kegyetlen. Nem fingik elégedetten, mert olyat, itt fenn, a Parnasszosz csúcsán, az Írófejedelem mézillatú kipárolgásainak gőzében eltelve rejszoló sznobok által magasban tartott trónon egyszerűen nem megengedett elkövetni. Orrát, mintha fejét épp egy nagy tál ürülékbe készülnének belenyomni hátulról, undorral felhúzva ül ott, és ujjaival összecsippentve a kárpitot tépkedi a szörnyűséges sikoltó ultrahangot hallató szöszdarabokat. Az érzésbe fogunk gyökerei beleremegnek, csikorogva hullanak szánkból a fényes csontdarabok.

Az Írófejedelem csak ül, szürkésbarna zakóban, a szöszös karosszékbe süppedve. A karfára támasztott bal karjának ökölbe szorított kezével fejét mesterkélt pozitúrában támasztva bámul bele a világegyetembe, próbál eggyé válni az univerzum ürességével, az ősvákuummal, és közben a szeméből világol a totális, maradéktalan semmi, a csúcsra járatott, fluoreszkáló, istencsászári nihil. Az egyenletes, monoton működés, a háborítatlan, szent és sérthetetlen geometria uralkodója ő, az íztelen, szagtalan, ingerszegény pillanatok mágnása, a pangás csimborasszója, az élettelen kopárság polihisztora. Ő, a nagy és hatalmas Írófejedelem! Teste egy skanzen áporodott levegőjével megtöltött, egyszerű, diszkrét műanyag koporsó.

Az Írófejedelem fegyelmezetten, jól öltözötten ül. Őt soha senki sem látta még szakadt pólóban, pacalpecsétes asszonyverő atlétában járni a nép közt, az írófejedelem gondosan vasalt világoskék ingben és szürke-, esetleg barna sportzakóban jött a világra. És habár édesanyja vaginája számára kissé kényelmetlennek bizonyultak a már akkor pedánsan feketére bokszolt, csillogó félcipők, azért valahogyan a derék asszonynak csak sikerült megküzdenie eme óriási feladattal –mondhatni évszázad kihívással- és mindenki nagy megkönnyebbülésére világra hozta az Írófejedelmet. Az Írófejedelmet, aki vasárnaponként talán megengedi magának azt a nyegleséget, hogy rövid ujjú kockás inget öltsön, de persze minden körülmények közt odafigyel arra, hogy túlzásokba még véletlenül se essék.

Az Írófejedelem csak ül, keresztbe tett lábbal trónol, tekintetét alig láthatóan görgeti végig a tájon, melynek látványától szája, mint mindig, most is lefelé görbül. Enyhe émelygést érez gyomrában, torkában formálódik a zsíros, ragacsos gombóc. Nem tesz semmit, csak bámul a levegőbe, majd szürke pennájával a magasból lehajolva dedikál egy újabb, szürke papírra szürke betűkkel nyomtatott kötetet. Ára ugyan csak 3990 forint volt, de értéke, most már úgymond: felbecsülhetetlen!

  • author's avatar

    By: Dajka Gábor

    1988-ban születtem. A hétköznapokban szövegíróként dolgozom, egyébként a Keszon.hu blogot szerkesztem, valamint huzamosabb ideig a The Black Aether magazin társszerkesztője is voltam. Időhiány miatt azonban nagy fájdalmamra ezt el kellett engednem. Leginkább a modern amerikai irodalomban, valamint a zsánerirodalom sötétebb, misztikusabb, szürreálisabb bugyraiban lelem örömöm. Itt-ott publikált novelláim mellett van egy totálisan vállalhatatlan kisregényem is, ami terveim szerint hamarosan átesik majd egy erős szerkesztésen, és egészen más formában fog újra megjelenni.

  • author's avatar

    Visit the author’s website

  • author's avatar

    Abuzátor 3000
    cím nélkül
    A tékozló fiú hazatér
    Imago Faecalis
    Az Örömapa

    See all this author’s posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.