cím nélkül

Published on :

mint kés a tömör kenyeret, szeli a sűrű nyári levegőt az egyes villamos a szorongás betonszigetei a Vajda Péter utca és a Kőbányai út megállói összeforrnak a mindent áthidaló, összekötő mocsokban hogyan lehet egy város ennyire embertelenül ocsmány, ennyire rideg fagyos elutasító végletekig üres és semmilyen? hogy a fenébe lehet itt életvitelszerűen lenni, küzdeni létezni […]

Kár

Published on :

öntanulmányt karcolni a gyomor feszülő ködmélyébe, mert ne is legyen tapintható, véleményt formálni agyagból, hogy szétzúzhassák, amint kiég, átmetszeni a múltat linóleumdarabként, így lopva felette örömtáncot a konyhában, hol az ebéd gőzöl minket álmodozásba, s tapossuk büszke tekintettel, hisz kényes rá a jelenkor, a jövőt pedig tévútra érdemes vezetni, ollé! … polcmeleg homokfelszín rétegei közé […]

Kórház

Published on :

zöldben a nővér tollával ékeskedő folyosók serényen szippantják fel az életet óriási szar-adagokkal töltött felnőttpelenkákat rajzanak körül a legyek élő fizika-kísérlet vagyok keresztre feszített metszetemen steril műanyagcsövekben áradnak a részecskék protonok neutronok eklektikus elektronok legújabb barátnőm az infúziós állvány válásunk idő kérdése a hímnemű ápolónő kopasz feje homályosan csillog a szemgödrömben a katéter kivétele után […]

Pornófagott

Published on :

A város zaja pornófagott hányni járok már csak oda ahol pár évig a lelkem lakott   Felsikít a bóbita a csendbiztos panelház előtt koldus szarik a lépcsőházban egy újabb unalmas délelőtt   A szomszédomban él egy hulla és egy zöldség ami énekel négy évente egy szökőérv kihasznál és mérlegel   NEM KÉNE LENNEM, MERT SZÖRNYEN […]

Cipőhegy

Published on :

mentőautó repül egy ma haldoklóért a panelházak tövében. egy újabb veszteség a derékraszúrt jegyzettömb folyton telő övében. ódúkra szórják lerágott csontok reszelékét a maguk elől menekülők. és a belterjes rókalyukak csipet-komplexus menedékében cipőhegyét bámulja minden robbantott és répanadrágos korhű forradalmár. 2012.12.09.

Három Vers

Published on :

Kertvárosi Anzix „Megléptem, emberek! Maradjatok még, s jók!” – bajszogta a tüzes szőrgolyó, tudom, sokat beszéltem, amit aligha értettetek. Én élvezem az új szerepet, itt minden nagyon szép, testem- lelkem ép; a felhők között akad némi veréb, szöcske, illetve kaparófának tetsző, véres lábfej. Most az öreg B. bácsi figyel rám, ki dühöng, nyáladzik, de azért […]