anz01

Kertvárosi Anzix

„Megléptem, emberek! Maradjatok még, s jók!” – bajszogta a tüzes

szőrgolyó, tudom, sokat beszéltem, amit aligha értettetek.

Én élvezem az új szerepet, itt minden nagyon szép, testem-

lelkem ép; a felhők között akad némi veréb, szöcske, illetve kaparófának tetsző, véres lábfej.

Most az öreg B. bácsi figyel rám, ki dühöng, nyáladzik, de azért kedvelhet:

úgy, ahogyan ti odaát, egy másik pillanatban.

És ne sírjatok, hisz csak a tüzes szőrgolyó voltam-vagyok.

(2018)

Éjfél

 

Kilépek ferde ablakomon,

az értelem már a korba fúl,

felém gyújtja hiénakezét a sors

és vár visszavonhatatlanul.

 

(2017)

 

Talmi Parabola

Az iskola engem megtanított;

Hogyan válasszam szét az öröklétet a

mától.

Hogyan teremtsek hőt a magányból.

Hogyan kell üvölteni a fájdalom

hiányától.

 

(2017)

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.