
Kertvárosi Anzix
„Megléptem, emberek! Maradjatok még, s jók!” – bajszogta a tüzes
szőrgolyó, tudom, sokat beszéltem, amit aligha értettetek.
Én élvezem az új szerepet, itt minden nagyon szép, testem-
lelkem ép; a felhők között akad némi veréb, szöcske, illetve kaparófának tetsző, véres lábfej.
Most az öreg B. bácsi figyel rám, ki dühöng, nyáladzik, de azért kedvelhet:
úgy, ahogyan ti odaát, egy másik pillanatban.
És ne sírjatok, hisz csak a tüzes szőrgolyó voltam-vagyok.
(2018)
Éjfél
Kilépek ferde ablakomon,
az értelem már a korba fúl,
felém gyújtja hiénakezét a sors
és vár visszavonhatatlanul.
(2017)
Talmi Parabola
Az iskola engem megtanított;
Hogyan válasszam szét az öröklétet a
mától.
Hogyan teremtsek hőt a magányból.
Hogyan kell üvölteni a fájdalom
hiányától.
(2017)