– avagy a Történelem cinizmusa és a Retro nevében!

 

Már 16:00 volt és a ház előtt állt az autó, amivel a közlekedés-tematikus cuháréba készültünk. Mégis, – ELSŐ A MŰVÉSZET! – felkiáltással szinte maró öngúnnyal próbáltam húzni az időt.

Ott álltam sportos eleganciában, akár egy keresett cigányzenész és új klippünk kiexportálása éppen jobban érdekelt, mint az előttem láthatatlan formákban tornyosuló party-halmaz. Egy utolsó cigaretta és finom, óvatos csók S. rúzsos szájára: Mehetünk!

A rác települések bele nagyon szép és megnyugtató. Szívesen élne az ember e derék délszláv-származékok közt, csak hogy magába szívja a hömpölygő Dunát, úgy mindenestül. Az ördög veri fagyott feleségét és mirelitkönnyeit hópehely formában hullatja ránk.

Pest megye ismeretlen, keleti fele, ami igazán keleti.

 

Kerepesen a dűlők környékén felváltva mutogatja magát nyomor és jólét. A gennyes sárral és saras hóval kirakott utcákat már kráterekkel díszítve húzták fel.

K., és testvére V. is velünk utazik. Itt élnek ők, és velük szemben Brendonka, a feslett házi szárnyasok, és melegszívű hozzátartozóik. Brendonka úgy 7 éves cigány gyermek. Tavaszi szettben veszi a telet és gyakorlati okokból kopaszra vágott fejében talán felsejlik a gondolat, hogy őbelőle bizony nem sajnálták az anyagot, ha ilyen jól elbánik ezzel a cinikus hideggel is.

Sülysápon már ránkhonkorodik. Még beverek egy kis hurkát B.-éknél, akik első osztályú vendéglátóknak bizonyulnak. A finn meggylikőr megteszi hatását. Melegség önt el és újra élesen hasít belém a felismerés, hogy Sülysápon senki sem tudja miért, de betonszagú a levegő.

Az esti mulatság tárgya és ősalapja a rallynak nevezett sportág. A korszerű csárda előtt halomban állnak az autók és mindenki befelé sereglik. Kapunk mi is az alkalmon és berontunk a melegbe. A kapuban jó szabású pincér adja a pálinkát: Ez már megvan!

Az asztalhoz ülve némi zavar lesz úrrá rajtam. A fények ezernyi színben pompáznak arcon, faanyagon, tányéron és a csillogó szemű lelkeken, mintha a múlt csillagai záporoznának át az Idő szövetén.

A talpalávalót egy helyi lemezlovas szolgáltatja. 15 percen keresztül, ugyanaz a 3 hang szól, ugyanabban a sorrendben – A,F,G, – ugyanarra a tűpontosan beiktatott elektromos lábdobra. Felcsendül KisGrofó legutóbbi örökbecsűje, ami miatt majdnem kihátrál mögülem a jókedvem, de meggyőzöm magam:

– NE ESZTÉTIZÁLJ!

A vacsora után a pulthoz megyek, ahol egy liter kóláért és szódáért 1320 Ft-ot fizetek. Ebben az ihletett állapotban, szöveges üzenetben közlöm Levente barátommal a koordinátáim:

Itt ülök egy csárdában félúton Szolnok felé ahol (jól olvasod) kocka lada rally-bál van, és egy kóla meg egy szóda 1320 Ft. Mindenki Kádár és szól az ABBA!

Helyzetjelentésem után már csörög is a telefon. Levente ilyenkor mindig óriási röhögéssel kísérve teszi fel a kérdést:

– Már megint, hogy kerültél ilyen helyre?

És én elmesélem.

Még decemberben történt, hogy az év utolsó napját megelőző héten egy olyan blues koncerten vettem részt, ahol majdnem lesmárolt egy faszi. De ez egy másik történet.

Szóval ott feldobták a kérdést:

– Akarsz bálba menni?

Könnyen vall az ember pár sör után:

– Menjünk! Hát mi baj lehet belőle?

20:00-kor már táncra gerjed a vendégsereg a múló élet felett.

1977! 4 BETŰ! MI AZ?  – üvölti a DJ –

Hogyhogy mi? PUNK! – válaszol mellőlem S. és nagyszerű művészettörténeti felismerésünket a YMCA szakítja félbe.

Hirtelen szintet lépünk és a zsidó kultúrkör egyik lelumpolt diszkó verziója töri meg a nyugati világ 1977-es állapotát. És ha már egzotikum, akkor persze a Zorba sem maradhat el. Körtáncra szánnám magam, de újra feldübög a kötelező 180BPM. A Zorba-vágás után este 21:00-kor megtörténik a rendszerváltás és beköszönt a mikrofonba a ’90-es évek!

A váratlanul jött szabadság kibúvó feje mentén megindul az emberállat. Pancsol a bor, mar a pálinka, tompít a sör, a fatál tartalma itt-ott visszaköszön. A felhajtott gallérú férfiak, a dohány és az alkohol ősi privilégiumát élvezik. A felújított csárda gerendái között a padokhoz kötve várják az asszonyok, az örök tűréssel a duhajkodás végét. A régi világ reflexei rúgnak ilyenkor a levegőbe lélegzetért kiáltva.

A zsíros levegőjű csárda sűrű atmoszféráján csak egyetlen falra rögzített felirat üt át a történelem cinizmusa és a retro nevében:

„MINDEN HATALOM A DOLGOZÓ NÉPÉ!”

 

2018.03.18. Piliscsaba

  • author's avatar

    By: Bencze Tibor

    1990-ben születtem Veszprémben. Az írásnak kicsit több mint egy évtizede hódolok, mellette a zenélés a másik nagy függőségem. A verset feladtam, mert pocsék költő vagyok. A prózát és az esszét jobban szeretem. Sok minden voltam már, kőműves és újságíró is. Eddig két kötetem jelent meg illetve külföldön közölték néhány korai novellám. Legnagyobb irodalmi sikerem a fentiek mellett, hogy 15 éves koromban az első három novellámért kirúgtak és kitiltottak két évre az akkori középiskolámból, melynek következtében egy kis legendáriumra tettem szert a megyeszékhelyen. Jelenleg kisregényeken és novellákon dolgozom, amik majd egyszer talán meg is jelennek. Mindemellett multi-funkciós zenésznek tartanak. Számtalan zenekarban játszottam, számtalan hangszeren, amely állapot, ha jobban belegondolok most is fennáll.

  • author's avatar

  • author's avatar

    Országos Lépcsőház Felügyelet
    Lóg a madarin
    Kórház
    Pornófagott
    Cipőhegy

    See all this author’s posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.