zöldben
a nővér tollával
ékeskedő folyosók
serényen szippantják
fel az életet
óriási szar-adagokkal
töltött felnőttpelenkákat
rajzanak körül a legyek

élő fizika-kísérlet vagyok
keresztre feszített metszetemen
steril műanyagcsövekben áradnak
a részecskék
protonok
neutronok
eklektikus elektronok
legújabb barátnőm
az infúziós állvány

válásunk idő kérdése

a hímnemű ápolónő
kopasz feje homályosan
csillog a szemgödrömben
a katéter kivétele után
megölelném örömömben
utána napokig káromolva
a testet
parazsat pisálok
tízkiló mínusz varrat=JÓDli
“abba a kórházba csak meghalni viszik az embert”
jut eszembe
és távozom
a besárgult kórlapok mentén

 

(illusztráció: Weird Dreams)

  • author's avatar

    By: Bencze Tibor

    1990-ben születtem Veszprémben. Az írásnak kicsit több mint egy évtizede hódolok, mellette a zenélés a másik nagy függőségem. A verset feladtam, mert pocsék költő vagyok. A prózát és az esszét jobban szeretem. Sok minden voltam már, kőműves és újságíró is. Eddig két kötetem jelent meg illetve külföldön közölték néhány korai novellám. Legnagyobb irodalmi sikerem a fentiek mellett, hogy 15 éves koromban az első három novellámért kirúgtak és kitiltottak két évre az akkori középiskolámból, melynek következtében egy kis legendáriumra tettem szert a megyeszékhelyen. Jelenleg kisregényeken és novellákon dolgozom, amik majd egyszer talán meg is jelennek. Mindemellett multi-funkciós zenésznek tartanak. Számtalan zenekarban játszottam, számtalan hangszeren, amely állapot, ha jobban belegondolok most is fennáll.

  • author's avatar

  • author's avatar

    Hölgyeim és Uraim! Ez még mindig a hetvenes évek!
    Országos Lépcsőház Felügyelet
    Lóg a madarin
    Pornófagott
    Cipőhegy

    See all this author’s posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.