Délután 16:30-kor Han Xiao Ping az emigráns kínai fodrász összeráncolta májfoltos homlokát a váróban, mikor tőle balra felnevetett két nő, akikkel, – ahogy ő szokta mondani- kapcsolatban állt. Míg az Egyikkel saját maga hajlott kora ellenére igazi lepedőakrobatikát gyakorolt, a Másikkal együtt élt.
– Oh! Ha összegyúrhatnám a kettőt!
Májfoltos révedését az előtte ülő bukott művész törte meg.
– Fú de innék egy kávét! – sóhajtotta – De majd később! – és a levegőbe bökött egyet tömpe ujjaival.
– Micsoda szörnyűség! Kéj és kényelem egymással és velem élnek mit sem tudva egymásról. – gondolta –
A Másik – így nagy M-el – letette téglákkal megpakolt táskáját.
– Én is innék egy kávét! – mormogta és viccből ő is a levegőbe bökött.
– Hölgyeim!
– Igen? – néztek rá csodálkozva –
– Innék egy kávét!
– És?
Azzal Han Xiao Ping az emigráns kínai fodrász összeráncolta májfoltos homlokát és felkapva a téglákkal megrakott táskát, mindkét nőt halálra sújtotta.
– De majd később! – Kiáltott fel diadalittasan és felhajtotta a bukott művész elől a kávét.
2018.02.19.
-
By: Bencze Tibor
1990-ben születtem Veszprémben. Az írásnak kicsit több mint egy évtizede hódolok, mellette a zenélés a másik nagy függőségem. A verset feladtam, mert pocsék költő vagyok. A prózát és az esszét jobban szeretem. Sok minden voltam már, kőműves és újságíró is. Eddig két kötetem jelent meg illetve külföldön közölték néhány korai novellám. Legnagyobb irodalmi sikerem a fentiek mellett, hogy 15 éves koromban az első három novellámért kirúgtak és kitiltottak két évre az akkori középiskolámból, melynek következtében egy kis legendáriumra tettem szert a megyeszékhelyen. Jelenleg kisregényeken és novellákon dolgozom, amik majd egyszer talán meg is jelennek. Mindemellett multi-funkciós zenésznek tartanak. Számtalan zenekarban játszottam, számtalan hangszeren, amely állapot, ha jobban belegondolok most is fennáll.
-
-