Bencze Tibor: Lóg a madarin

Délután 16:30-kor Han Xiao Ping az emigráns kínai fodrász összeráncolta májfoltos homlokát a váróban, mikor tőle balra felnevetett két nő, akikkel, – ahogy ő szokta mondani- kapcsolatban állt. Míg az Egyikkel saját maga hajlott kora ellenére igazi lepedőakrobatikát gyakorolt, a Másikkal együtt élt.

– Oh! Ha összegyúrhatnám a kettőt!
Májfoltos révedését az előtte ülő bukott művész törte meg.
– Fú de innék egy kávét! – sóhajtotta – De majd később! – és a levegőbe bökött egyet tömpe ujjaival.
– Micsoda szörnyűség! Kéj és kényelem egymással és velem élnek mit sem tudva egymásról. – gondolta –
A Másik – így nagy M-el – letette téglákkal megpakolt táskáját.
– Én is innék egy kávét! – mormogta és viccből ő is a levegőbe bökött.
– Hölgyeim!
– Igen? – néztek rá csodálkozva –
– Innék egy kávét!
– És?

Azzal Han Xiao Ping az emigráns kínai fodrász összeráncolta májfoltos homlokát és felkapva a téglákkal megrakott táskát, mindkét nőt halálra sújtotta.
– De majd később! – Kiáltott fel diadalittasan és felhajtotta a bukott művész elől a kávét.

2018.02.19.