Kár

Published on : Published by : Schillinger Gábor

öntanulmányt karcolni a gyomor feszülő ködmélyébe, mert ne is legyen tapintható, véleményt formálni agyagból, hogy szétzúzhassák, amint kiég, átmetszeni a múltat linóleumdarabként, így lopva felette örömtáncot a konyhában, hol az ebéd gőzöl minket álmodozásba, s tapossuk büszke tekintettel, hisz kényes rá a jelenkor, a jövőt pedig tévútra érdemes vezetni, ollé! … polcmeleg homokfelszín rétegei közé […]

Három Vers

Published on : Published by : Schillinger Gábor

Kertvárosi Anzix „Megléptem, emberek! Maradjatok még, s jók!” – bajszogta a tüzes szőrgolyó, tudom, sokat beszéltem, amit aligha értettetek. Én élvezem az új szerepet, itt minden nagyon szép, testem- lelkem ép; a felhők között akad némi veréb, szöcske, illetve kaparófának tetsző, véres lábfej. Most az öreg B. bácsi figyel rám, ki dühöng, nyáladzik, de azért […]

tiszta udvar, rendes máz

Published on : Published by : Schillinger Gábor

(részlet) ..mindig borharmatos képpel és fortyogó szemkocsonyákkal üdvözölt engem, ha találkoztam vele az utcán, s a kérdés, amit folyton hozzám intézett, az évek múltán egyáltalán nem változott: –Mi-mi volt a vén piázs azselőtt, fi-fi-fiocskám? – szűrte át a mocskos szavakat fogsora üszkösödő maradványai közt. A választ régóta tudtam, sőt, mostanra már csak hidegen sem hagyott […]

a Maxwell-démon kísértése

Published on : Published by : Schillinger Gábor

I. Tüzet harap füstté a bánat, Szilánkossá tapad szét, Vérszegény a lélek magja S befogadóbb, ha támad. II. Pogány erkölcs hiába fárad, Tőröm sem szent ékesség, Leskelődő kétely fattya Rendet ígér, ám nem várat. III. Bőséget áld még néhány állat, „Emberhús, édesebb légy!”  Íztelen e métely rangja, Úgy a tett, mely bábmód rághat. IV. De […]

Csúf

Published on : Published by : Schillinger Gábor

Cél nélkül, az ember inkább léc: Legyenek szívesek a sárba ágyazni. Lovak és lovasaik így homályt lihegvén Nehogy még elmélyedhessenek   Léc nélkül, a múlás csupán élc: Mulattató, ám hitvány érdek, bűnlajstrom. Cseppfolyós energiák ebláncon korgó, feneketlen rezignáltsága Tyúkketrec, vágóhíd, könnyed tabula rasa   Élc nélkül, s midőn általa fogva- tartva: Egyszer mind a tengerbe […]