kortárs irodalmi online magazin
I. A róka letegezte a hollót. – Te, Emil, te voltál a homárfelvonuláson? – A virágkarneválon? Decemberben? Te hülye vagy, Ibsen? A róka jót nevetett a félreértésen, aztán komolyra fordította a szót. – Láttalak a tévében, Emil. Láttam az arcod alatt elsuhanó szöveget. A holló ezzel a megjegyzéssel nem foglalkozott. Mások is voltak a […]
– avagy a Történelem cinizmusa és a Retro nevében! Már 16:00 volt és a ház előtt állt az autó, amivel a közlekedés-tematikus cuháréba készültünk. Mégis, – ELSŐ A MŰVÉSZET! – felkiáltással szinte maró öngúnnyal próbáltam húzni az időt. Ott álltam sportos eleganciában, akár egy keresett cigányzenész és új klippünk kiexportálása éppen jobban érdekelt, mint […]
Reggelente általában nagyon nehezen kelek. Éppen ezért úgy döntök, hogy a telefonomon beállítható, gyári ébresztőóra helyett valami hatásosabb alternatívát keresek, ami segíthet a reggeli ébredés kínjainak leküzdésében. Az ingyenes alkalmazásokat böngészve sikerül rátalálnom egy, a felhasználók korábbi értékelései alapján megbízhatónak tűnő szexuális zaklató applikációra. Úgy érzem, érdemes megpróbálkozni vele, hiszen a több funkcióval rendelkező Abuzátor […]
Északi fény Rám szakadtak a falak, a plafon, a tető, a csillagos ég. De ha ezek egyike sem tud beszélni…akkor mi ez a motyogás? Ja, hogy Ippo valami csoda folytán összevakart magának egy maréknyi öntudatot az éjszaka közepén, és beállította az ébresztőórát. A rohadt életbe… Az ígéret szép szó, tessék hát fölkelni! A járással egész […]
mint kés a tömör kenyeret, szeli a sűrű nyári levegőt az egyes villamos a szorongás betonszigetei a Vajda Péter utca és a Kőbányai út megállói összeforrnak a mindent áthidaló, összekötő mocsokban hogyan lehet egy város ennyire embertelenül ocsmány, ennyire rideg fagyos elutasító végletekig üres és semmilyen? hogy a fenébe lehet itt életvitelszerűen lenni, küzdeni létezni […]
A késő nyári nap bohókás sugarai kedvtelve táncoltak végig a város utcáin. Mindenhová bebulizták magukat, az erkélyekről lógó virágcserepek repedéseibe, a tűzfalakra pingált graffiti-figurák kétdimenziós életébe, a kávézók teraszain felejtett felespoharak aljára száradt Unicumokba. Mindenhová. Kivéve a Vasmarok utca egyik eldugott sikátorába, ahol a komfortos szeméthalmok között Furudzsda és Bolhás üldögéltek, és örökké tartó délutáni […]
Az oldal további böngészésével Ön beleegyezik a sütik (cookie-k) használatába Bővebb információ
The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.