Már egy ideje sejteni lehetett, hogy a világot működtető gigantikus gépezetben valami meghibásodhatott, kilazulhatott egy csavar, vagy elszakadhatott egy látszólag felesleges, de valójában igencsak fontos ékszíj, szóval az a pillanat, mikor az irdatlan, majd’ öt méter hosszú, türkizkék aligátor becammogott Kispanykán az alsóvárosi Piros Hetes nevezetű kocsmába már nem is lepett meg különösebben senkit, az emberek csak bólogattak, fogatlan szájukkal nyammogtak és olyanokat mondogattak, hogy na há’ ez a vége az ilyen ördöngös időknek, ezt is megéltük, ki lehetett eztet má’ szagolni előre.

Nagyjából ugyanabban a percben, mikor a rücskös hátú, lomha hüllő a pult mögé somfordált a Piros Hetesben, és irdatlan, csupa agyar pofájával leverte a piákat a falról, egy fővárosi, aprócska, ám meglehetősen otthonosan berendezett lakásban egy nő konyhakést szegezett a vécén csücsülő férje torkának.

Mi a fasz, Konrád feje a falnak csapódott, megnyúlt, idióta arccal nézett feleségére. Diszkrét, halk csobbanás a vízben.

Ágota keze nem remegett, a pengét Konrád ádámcsutkájához szorította. Vékony vércsík szaladt végig a férfi nyakán, majd eltűnt a pólója alatt.

Mi a fasz, kérdezte Konrád újra, valamivel magabiztosabban, de azért nem mert megmozdulni.

Ki az a nő? Ágota hangja mély volt és kásás, mintha sörösüveget ejtenének egy kiszáradt kútba.

Milyen nő?

Ne baszakodj velem, sziszegte a nő, és kicsit arrébb húzta a pengét férje torkán. Újabb vérpatak sarjadt a felsebzett bőrön.

Nem tudom, hogy miről beszélsz!

SissiXX9, te faszfej! Ki az a SissiXX9?

Oh, értem. Úgy tűnt, mintha Konrád megnyugodott volna, annak ellenére, hogy egy jókora konyhakés feszült a torkának egy olyan nő kezében, aki láthatólag éppen most kezdte elveszíteni a józan eszét. Kicsim, ő nem egy nő.

Ne hazudozzál nekem! Olvastam azt a kibaszott e-mailt! Csőre töltve vár az ágyam, a gondolatod is benedvesít, egyesüljünk egy ölelkezésben, meg ezek a szarságok!

Kicsim, Konrád megpróbált közelebb hajolni tébolyult asszonyához, de az éles acél kitartóan állta útját. Kicsim, hadd magyarázzam el.

Mit kell ezen elmagyarázni? Mit lehet ezen elmagyarázni?

Ági, ő nem egy nő. Konrád nyelt egyet, ettől a penge újra húsába mart, de csak halkan felszisszent, és folytatta. Ő egy lúmia.

Lúmia? Ágota véreres szemekkel, zavartan bámult férjére.

Igen. Kérlek, hagyd, hogy elmagyarázzam. Tedd le a kést, és menjünk be a szobába.

Lúmia, motyogta hitetlenül a nő, de végül leengedte a pengét.

Menj előre, kérlek, hadd fejezzem be itt a dolgom, aztán mindent elmondok neked.       

Lúmia, ismételgette Ágota révülten, miközben kicsoszogott a vécéből.

 

Konrád és Ágota leültek a nappaliban, hogy megoldást találjanak a házasságukat fenyegető problémára, közben tőlük nem messze, egy Kispanyka nevű településen a rücskös, tüskés testű aligátor már megdézsmálta a Piros Hetes teljes alkahol készletét, és most lapos pislantásokkal, idegesen cikázó tekintettel próbált cigit lejmolni a vendégektől.

Nem biztos, hogy könnyű lesz megérteni, mondta Konrád, és töltött magának egy pohár vörösbort. Az se biztos, hogy rendesen el tudom magyarázni.

Próbáld meg, suttogta a nő, kezei élettelen halakként feküdtek a combján, tekintete az elnyűtt padlószőnyeg szürkülői szálaiba veszett.

Szóval, mondta a férfi, és ivott egy hatalmas kortyot a borból, szóval Sissi egy lúmia. Olyan, mint egy délibáb. Egy délibáb az interneten.

Konrád hallgatott, a felesége furcsán, fénytelen szemekkel meredt rá, mintha nyugtalanító, kusza álomból ébredt volna.

Mit jelent ez?

A lúmia olyan, mint egy program. Vagyis inkább, mint egy netes vírus. Néha feltűnik bizonyos emberek közösségi oldalain meg a levelezőrendszerükben. De ez nem egy hacker műve, nem is trollkodás és nem egy elbaszott marketingfogás.

Konrád ivott a borból, Ágota könnyű teste a kanapéba mélyedt. Teste, mintha áttetszővé vált volna.

Akkor micsoda? Mi ez a lúmia? Mi ez a Sissi?

Ez most így nagyon hülyén fog hangzani, de állítólag a lúmia a valódi világ szexuális frusztrációinak a kivetülése a kibertérben.

A nő értetlenül pislogott a férfira.

Mondtam, hogy nem lesz egyszerű, sóhajtotta Konrád, és kiitta a bort a poharából, aztán újra is töltötte. Valahogy kölcsönhatásba lépett egymással a két valóság. Eddig, ugye, attól félt mindenki, hogy a virtuális térben töltött idő rossz hatással lesz az emberek valódi, hétköznapi életére. De most, a lúmiákkal ez az egész valahogy összefolyt. Az igazi világ kezdett el beszüremleni a virtuálisba.

Én ezt még mindig nem értem, mondta Ágota, és meghúzta a borosüveget.

Figyelj, kicsim, én sem értem teljesen. Csak azt tudom elmondani, amit erről az egészről hallottam meg olvastam.

De még mindig nem tudom, hogy ki a faszom ez a Sissi.

Ő egy ábrándkép. Egy vágyálom.

A nő arca megrándult. Lehunyta a szemét. Megborzongott.

Mi a büdös fasznak kell neked vágyálom?

Nem nekem kell, kiáltott fel a férfi, de egyből le is csillapította magát. Nem én kerestem, nem én akartam. Kiválasztott engem.

Szóval, suttogta a nő, arcán lidérces árnyak játszottak, ez a vírus, vagy mi a faszom, tudta, hogy neked vannak bizonyos vágyaid, és megtalált téged.

Igen, bólogatott Konrád. Igen, nagyjából.

Tehát, van ez a lúmia, ami fel-alá kering az interneten, mint valami kódolt kurva, és azt lesi, hogy a szegény kielégítetlen férfiaknak mi lehet a titkos, ki nem élt szexuális fantáziája?

Hát, mondta Konrád, valami ilyesmi.

 És, kedves uram, mi lehet az az iszonyatosan vállalhatatlan vágyad, amit egy ilyen virtuális picsa megadhat neked, de a húsvér feleséged képtelen?

Igazából, nem olyan nagy dolog. A férfi lesütött szemmel kortyolgatta a bort.

Na de mégis. Bassza meg! Mégiscsak szeretném tudni!

Hát, csak annyi. A férfi a körmeit bámulta. Szóval csak annyi, hogy néha szeretnék ráélvezni egy nő hasára.

Az asszony némán meredt a férjére. Arcán úgy megfeszült a bőr, hogy kisimultak a szeme környéki ráncai.

Ennyi?

 Igen, csak ennyi.

Ezt figyelte ki ez a kicseszett szexprogram? Ezért írogat neked? Mert rá akarod verni valakinek a hasára.

Igen. Szeretném.

És mi a jó büdös francért nem kérdezted ezt meg tőlem? A feleséged vagyok! Bassza meg! Te hülye vagy?

Hát, tudod, az elején próbálkoztam. De mindig azzal jöttél, hogy ez undorító. Hogy utálod a spermát. És én ezt tiszteletben is tartottam! És soha nem csináltam volna egy másik nővel csak azért, hogy aztán a testére élvezhessek. Csak, tudod, ez úgy bennem van. Szeretném néha ezt csinálni.

Ó, baszd meg, Konrád! Ágota nevetni kezdett, majd nevetése hisztérikus, fülsüketítő visításba csapott át. A férje megrettenve húzódott hátrébb a kanapén, borospohara mögé bújt.

Baszd meg, Konrád! Csak kérned kell! Ha akarod, itt és most rárecskázhatsz a hasamra, vagy a mellemre, vagy az arcomra! Csak mondjad, baszd meg! Csak kérjed!

Jól van, na, mondta Konrád szégyenlősen, megszeppenten, mint egy csínytevésen kapott kisfiú.

Akkor bassza meg az a Sissi picsa! Ágota felpattant a kanapéról, a férjéhez ugrott, és őt is felrántotta. Menjünk dugni!

Oké, mondta Konrád, és követte begőzölt feleségét a hálószobába.

 

A sok szesztől, zsíroskenyértől és szivarkától felpüffedt gyomrú aligátor a Piros Hetes kerthelyiségében agonizált, a kiérkezett szervek, Pavlovics Tamás és Galajtán „Csutak” Csaba rendőrjárőrök a fejüket vakargatták a trágárságokat böfögő és obszcén karommozdulatokat hadonászó hüllő láttán, és még csak nem is sejtették, hogy közben egy nem túl távoli hálószobában egy férfi hosszú idő után végre a felesége izzadt hasára élvez.

Na, most jó, kérdezte Ágota a gyönyörtől elcsukló angyalhangon.

Most jó, most jó. Most jó lesz!

A Konrád farkából kitörő gejzírszerű spermafolyam a nyakáig beterítette a nő testét.

 Ez jó. Ez most jó. Ez jó volt.

 Örülök, mosolyodott el az asszony. Akkor most már.

Akkor most már?

Bassza meg!

Mi az? Mi a baj?

A nő sikítozott és vonaglott az ágyon. A férfi rémülten a földre vetette magát.

Mi a baj? Mi történik?

Nem tudom! Nem tudom! De éget! Éget!

Ágota visított, arca eldeformálódott, mint egy behorpasztott konzervdoboz. És most már a férje is látta. A testét, az áttetsző, fehér, habos szélű ondó alatt vörös, gennyedző hólyagok lepték be.

Mi a fasz, nyüszítette Konrád.

Szedd le! Szedd le rólam ezt a szart! Meghalok!

A nő magából kikelve, vészjósló kísérethangon sikított.

Mit csináljak? Letöröljem?

Szedd már le! Szedd már le, kérlek!

A nő arcát elöntötték, felpuhították a könnyek, alatta bíborszín, iszamós bőrpuklik türemkedtek a felszínre.

Édes istenem, suttogta Konrád, és nem bírt megmozdulni, és nem tudta levenni a szemét a lassan masszává silányuló női testről.

 Mi. Mi történik. Mi ez.

Ezek voltak Ágota utolsó szavai mielőtt a kelések, a vörösen fénylő hólyagok és gyulladt, penészes nyákot árasztó tumorok teljesen be nem kebelezték. és ő, mint Ágota, mint nő és mint feleség végérvényesen el nem tűnt a burjánzó, mindent felzabáló fekélyek alatt.

 

Végül papot hívtak az elpusztult aligátorhoz, és mivel senki nem akart és nem is mert hozzányúlni az émelyítő levendula és tömjén illatot árasztó teteméhez, ezért ott, az óvárosi Piros Hetes kerthelyiségében ástak neki egy gödröt, amibe aztán közös erővel beleforgatták, majd bús, ámbár felemelő hangvételű búcsúztatást tartottak. A szertartáson részt vett a polgármester és a helyi focicsapat megbízott edzője is. Táviratok, eddig, nem érkeztek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.