Igaz hazafiként idegesít a tudat, hogy holmi öreg, tengerentúli milliárdos beleszólhat a személyes testszimmetriai kérdésekbe, így hát elmegyek az orvoshoz. A doki megmogyoróz, aztán bólint és azt mondja, tapintás alapján valóban Soros György finanszírozza a bal heregolyómat.

– Nem egyedi eset, így szaporodnak a liberálisok – mondja. – Egy normális ember jobb heréje nagyobb mint a bal, de az önében ott ficánkolnak a jövő Soros bérencei.

– Mit lehet ez ellen tenni? – kérdezem. – Nem hiszem, hogy képes leszek csak a jobb herémet használni ezentúl.

– Félelemre semmi ok – nyugtat meg a doki. – Megeresztek egy gyors telefont, és a kormány kiküld egy hereigazítót.

– Hereigazító?

– Természetesen. A kormány egyik embere keresi majd fel az otthonában és addig fogja rugdosni a jobb heréjét, amíg az sokkal nagyobbra fog dagadni a balnál. Ez majd alaposan elbizonytalanítja a másik golyóban ficánkoló kis libsiket.

– Ez jól hangzik – egyezek bele. Hazatérek hát, és várok a kormány emberére. Hamarosan csenget a kaputelefonon. Egy gombnyomással kinyitom neki az ajtót, és várom, hogy felcaplasson a lépcsőn. De hamarosan újra csenget, állítólag nem tud bejutni. Lemegyek hát, és tátott szájjal figyelem a kormány emberét. Voltaképp egyetlen duzzadt, lüktető jobb here az egész – a sebes, ráncos golyóbisból apró antennaként állnak ki a drótszerű szőrszálak. Belegondolni se merek, mennyit üthették, rúghatták ezt a herét, hogy ekkorára nőtt. Akkora a golyója, hogy nem tud bejutni a lépcsőház ajtaján a fickó. Aztán észreveszem, hogy a golyóbis mögött áll egy alacsony emberke – úgy görgeti maga előtt a begyulladt jobb heregolyót, mintha szikla lenne. A jobb heregömb mellett pedig egy aprócska, töpörödött liberális bal heregolyó himbálózik.

– Segítene? – kérdezi a kormány embere, én pedig átölelem a gigantikus jobb heregolyót, és megpróbálom húzni, miközben az emberke a golyó másik végén teljes erőből tolja.

– Hát ez így nem fog menni – mondja. – Nyálazza be, vagy valami!

Elkezdem tehát benyálazni a kormány emberének feszülő golyóját, amitől az beljebb csúszik az ajtókereten pár centit. Belegondolni sem merek, hogy fogjuk felgörgetni a lépcsőn a harmadik emeletig, ahol lakom, és hogy ott miként küzdünk meg a bejárati ajtóval. Azt mondom tehát: – Nem tudna tökön rúgni itt, a társasház udvarán?

A nemzeti hereigazító belemegy a dologba. Kiállunk tehát az udvar közepére, ahol letolom az alsógatyámat. Ebben a pillanatban kinéz a földszinti szomszéd az ablakon, és a homlokát ráncolja, ahogy ott állok csupasz herékkel és fasszal az udvaron.

– Semmi gond, Zsuzsi néni, csak kormány ügyeket intézünk! – mondom neki, mire behúzza a függönyt.

– Készen áll? – kérdezi a kormány embere, én pedig biccentek hogy igen. Erre a hereigazító elkezdi lengetni a lábát, de a közöttünk feszülő gigantikus jobb heregolyótól nem fér hozzá az én herémhez.

– Bassza meg – mondja.

Megpróbálok közelebb araszolni kapálózó lábához, de sehogy sem tud tökön rúgni a hatalmas heréjétől.

– Várjon, megpróbálok mást – mondja, azzal elkezdi előre–hátra görgetve ütögetni a heregolyómat az ő hatalmas heréjével. De ez nem fáj különösebben. Egy darabig összedörzsölgetjük a heréinket az udvaron, miközben a pali a konzervatív értékek sajnálatos hanyatlásáról és a liberális szennyről papol, aztán egy óra múlva abbahagyjuk. Szerintem semennyit se nőtt a jobb herém, de a kormány embere szerint egy kicsit talán mégis. A herelény gömböc aztán elköszön, és kigurul az udvarról. Már mennék fel, amikor a társasházi kerékpár tárolóban hirtelen megpillantok egy biciklipumpát. Remek ötletem támad. Magamhoz veszem és felrohanok a lépcsőn. A lakásomban aztán bekapok néhány aszpirint, és előveszek egy kést a konyhafiókból. Reszket a kezem, ahogy apró sebet ejtek a herezacskómon. vér buggyan elő a bőrzsákból. Aztán lassú mozdulatokkal becsúsztatom a bicikli pumpa vékony fém szelepét a véres üregbe a jobb golyómhoz. Mély levegőt veszek, ahogy lenyomom a pumpát. Hirtelen levegő tölti meg a lábam között dudorodó bőrzsákot, amitől az feldagad.

A fájdalom még így is szörnyű, de újra és újra lenyomom. A herezacskó pedig tovább dagad a lábam között. Ám attól tartok, nem sikerült a pumpa végét a jobb heregolyóba beleállítanom, csupán mellé csúsztatni a bőrbe, mert egyedül a zacskó dagad a golyó mellett, a golyó maga nem. De azért tovább pumpálom. Hamarosan már tenisz labda méretű a zacsim. Tovább fújom. Az utolsó lenyomásnál aztán recsenő hangot hallok, és elborzadva látom, hogy kiszakad a herezacskóm, a jobb herém a seben át pedig kirepül a padlóra, mint egy vér csóvát húzó meteorit. A sebből vért okádó cérnaként csüng ki elszakadt ondóvezető csatornám, mellette pedig a bal herém vidáman lüktet. A távolban Soros György felnevet valahol Amerikában.

(illusztráció: a szerző)

  • author's avatar

    By: Komor Zoltán

    1986. június 14-én születtem Debrecenben. Jelenleg Nyíregyházán élek, ahol főiskolai tanulmányaimat végeztem. Elsősorban szürrealista rövid prózákat írok. Írásaim különböző pályázatokon (Irodalmi Rádió, Napút, stb.) szerepeltek sikeresen és jelentek meg antológiákban. Emellett magyar („KULTer”, „Képírás”, „A Vörös Postakocsi”) és amerikai („theNewerYork”, „Caliban Online”, „Bizarro Central”, „Thrice Fiction Magazine”, stb.) folyóiratokban publikáltam. A Cédrus Művészeti Alapítvány 2013-as Kortárs irodalmi alkotások pályázatán nívódíjas lettem. Az elsősorban posztmodern és neoavantgárd szövegeket publikáló Katapult Kortárs Alkotói Oldal főszerkesztője és a József Attila Kör tagja vagyok. 2014-ben jelent meg első angol nyelvű Flamingos in the Ashtray című novellás kötetem Amerikában, a Burning Bulb Publishing kiadó gondozásában. Második angolnyelvű kötetemet, a Tumour-djinn-t az amerikai MorbidbookS adta ki 2014 decemberében. Harmadik angol nyelvű kötetem Turdmummy címmel 2016 decemberében jelent meg Amerikában a Strangehouse Books kiadásában.

  • author's avatar

    Visit the author’s website

  • author's avatar

    Placenta-magyar
    Prosztata-jeti

    See all this author’s posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.