451.hu

kulturális online magazin

Katz Gábor: Nemzetközi Kapcsolatok 1.

Olyan napok voltak ezek, mikor képes voltam felülemelkedni még a szülővárosom iránt érzett, mérhetetlen gyűlöleten is. Tavasszal ugyanis nem csak a fák, de a belvárosi kocsmák sötét, narancssárga fényben úszó termei is virágba borultak. Az asztaloknál sokat sejtető ruhákba öltözött lányok üldögéltek, iszogatták rosé fröccseiket, és majd kicsattantak az újhold által szétszórt termékenységi energiáktól. Ilyenkor úgy tűnt, hogy mindenféle szomorúság és gyűlölet értelmét veszti, az univerzum rendje pedig, ha csak rövid időre is, de újból helyre áll.

Andorral a Kék Rigó kerthelyiségében támasztottuk az asztalként szolgáló, hatalmas fatuskót. Vastag, sodort cigarettát szívtunk, száraz dohányból tekerve, aminek a füstje marta a torkomat, és minden második slukkja köhögésre ingerelt. A kellemetlen érzést indokolatlanul túlárazott, kisüveges sörrel öblítettük le. A tavaszi zsongás kicsalta barlangjaikból az italra szomjazó egyetemistákat, és a hűtőből tízre minden más elfogyott, ami olcsóbb, és hatékonyabb alternatívát jelentett volna a pénteki esti aljasodáshoz.

Két korty közt csendesen bámultunk magunk elé, és gondolatainkba mélyedve figyeltük, ahogyan a hamutálba folyt, fekete sörlében a csikkek közt egy büdösbogár kapálózik és kétségbeesetten próbálja menteni a menthetőt. Aztán, mielőtt túlzottan megsajnálhattam volna, Andor a még égő cigarettával véget vetett haláltusájának. Úgy gondoltam, itt az ideje annak, hogy megtörjem a csendet.

–Figyelj, az megvan, mikor ül veled szemben a nő? Tudod, keresztbe tett lábakkal a bár másik végében, és láthatóan nagy ívben szarik a fejedre. Téged meg nyilván ez idegesít. Csak arra tudsz gondolni, hogy ha ez mondjuk, úgy százötven évvel ezelőtt történne, képes lennél ölni is érte. Vagy meghalni. Az, hogy ha holnap hajnalban, félrészegen egy pisztollyal a kezedben a vérmezőn találnád magad, valami tábornokkal szemben, akinek egyébként a szeretője, na az kurvára menő lenne, és egy percre sem bánnád, hogy ilyen fasz helyzetbe sikerült keverned magad . –Cimborám az italtól üveges, némileg ingerült tekintettel nézett rám, de folytattam. –Érted, még egy rohadt szót sem beszéltél vele, de ha kell, simán meghúzod azt a kurva ravaszt a revolveren.

–Mi van? Mégis meddig gondolkodtál ezen a faszságon? –Tudtam, hogy hiába is beszélek neki, úgysem érti a dolgot. Sosem állt túlzottan empatikus figura hírében. Megpróbáltam hát minél hamarabb rövidre zárni a gondolatmenetet.

–Hát érted, teljesen kicsinál. Az a fajta, akinek még a szarja is kalács… Aki miatt simán megmérgeznéd magad, mert a halál utáni nagy büdös semmi is jobb annál a tudatnál, hogy úgysem lehet soha a tiéd. Még csak hozzá sem érhetsz. A lábnyomát sem csókolhatod meg. Az ilyen nők miatt nyírták ki magukat régen a költők, az írók, a grófok, ezért lógatta fel magát Ian Curtis, meg mit tudom én, az ilyen nagy emberek. Érted… Szentimentális faszok. De igazuk volt.

–Állj már le baszki, hülye vagy. Már megint. Túltolod. Főleg, ha az olasz picsára gondolsz, akinek még csak a nevét se tudod. Hagyjad már a faszba, kérlek! –Andor az a fajta ember volt, akit néha simán meg tudtam volna fojtani egy pohár vízben is, vagy akár puszta kézzel agyonverni, ha muszáj. Mert gyakran volt igaza. Most viszont kivételesen tévedett. Tudtam ugyanis a nevét. Lucrezia-nak hívták.

A csörgő poharak zaján és a hangszórókból csordogáló, nyálas gitárpop-dallamokon keresztül szökött meg a szomszédos asztaltól ez a néhány fonéma, csak azért, hogy feltörve a szívemen nikotinból, amfetaminból, és önsajnálatból képződő kérget azonnal berágja magát a lelkem legmélyére.

Lucrezia.

Sokféle nővel, sokféle szituációban találkoztam már eddigi életem során, azonban ritkán fordult elő, hogy egyetlen szó nélkül, első látásra, indokolatlanul beleszerettem volna valakibe. Ő más volt. Volt benne valami nem evilági, valami félelmetesen és vonzón idegen, ami miatt képtelen voltam levenni róla a tekintetem. Nem az a tipikus, csúcsra járatott, kipolírozott picsa. Nem a pink mázzal leöntött, műanyag születésnapi torta, aki után döglenek a pult előtt tornasorban álló, élre nyírt hajú szerencsétlenek. Ő maga volt a háttérben, bordó, kötött garbóban meghúzódó, szent tökéletesség.

Ott ült a sarokban, és a két másik olasz, meg két magyar lányból álló társaság koszorúja fogta közre. Egymás közt angolul, az egyetemről, meg a szemeszter végi tervekről beszélgettek. Lucrezia nem igazán figyelt a diskurzusra, hol telefonja érintőképernyőjét tapogatta, hol pedig a szorosan marokra fogott sörösüveg címkéjét tépdeste, és apró hajókat hajtogatott az így keletkezett papírfecnikből. Állítólag amúgy, ha valaki gyakran üti el az időt ilyesmivel, az erőteljes szexuális frusztrációtól szenved. Hát, nem tudom. Ő egyáltalán nem tűnt frusztráltnak, velem ellentétben. Nagyon is tudta, hogy érdemes lenne érte megdögleni. Flegma volt és öntelt, persze nem alaptalanul, volt mire felvágnia.

Szerettem volna az alattvalója, a kutyája lenni. Szerettem volna, ha eltapos, mint egy csonkig szívott, olcsó cigarettacsikket. Készen álltam arra, hogy a lábai előtt heverjek, és tisztára nyaljam a cipőjét,de még ezt sem engedte, még csak egy röpke pillantásra sem méltatott, egy rohadt másodpercre sem vett tudomást hitvány létezésemről. Pedig biztos voltam benne, hogy rég észrevette, hogy negyed órája le sem veszem róla a tekintetem.

Ő csak unalmában, fejét oldalra biccentve bámulta a falra aggatott, poszt-modern festményeket. Hosszú, fekete haja csillogó zuhatagként omlott alá, majdhogynem derekáig ért. Arca műterembe illő tökéletességét nagy, hegyes orra, és az azon ülő, vastag fekete keretes szemüveg törte meg, és tette különösen izgalmassá. Barna bőre feszes és friss volt, olyannyira, hogy félő volt, hogy mindjárt szétreped a testén. Néztem, és azon gondolkodtam, hogy az ajkaira kent diszkrét rúzs vajon milyen nyomot hagyna, és hogyan mutatna a farkamon.

A kurva életbe! Csak egyetlen szóra, egyetlen pillantásra, egyetlen érintésre, de az enyém kell, hogy legyen!

Fogtam magam, kimentem a budiba, az alufóliába csomagolt speed már egy ideje égette a zsebem. Gondoltam, biztos, ami biztos, felrántok egy vaskos csíkot, abból baj nem lehet.

*

Nagyjából fél kettő lehetett, amikor a hatodik, vagy hetedik sör is elfogyott. Miközben magamba révedve húztam le az utolsó, húgyízű kortyot, Andor a tekintetemet fürkészte. Láttam rajta, hogy a bajsza alatt vigyorogva nagyon is jól szórakozik az egész szituáción. Szerettem volna szilánkosra törni az orrát. A sörösüveggel bezúzni a koponyáját, attól talán jobban éreztem volna magam. Persze tudtam, hogy nagyon is igaza van, és nyilván ezért frusztrált az egész annyira, amennyire.

–De azért azt ne mondd, hogy ha egy félrészeg olasz csaj érzékien, tört magyarsággal a füledbe suttogná a pultnál állva, hogy “Horthy Miklós katonája vagyok”, akkor azért egy kicsit nem állna fel… –kérdeztem tőle, tekintetében pedig némi szánalommal keveredő zavarodottságot véltem felfedezni.

–Ööö, hát, nem tudom… Nem tudom… Oké. Talán. Talán egy kicsit… De micsoda fasz kérdés ez? Szerinted ez ugyanaz, mintha egy hót kész, szőrös faszi eléd áll, és egy Mussolinit éltető fasiszta induló egyik sorát idézve próbál meghívni egy Unicumra? Mármint ne érts félre, értem én a szándékot, de ez mégis… Hogy a faszba gondoltad ezt?

–Csak szerettem volna megmutatni, hogy nem csak szexi, de ilyen kulturálisan érzékeny csávó is vagyok. Amúgy meg viccet félretéve, egy büdös szót sem tudok olaszul, leszámítva ezt a baromságot.

–Biztos vagyok benne, hogy sikerült, Gábor. Biztos vagyok benne. Mély benyomást gyakoroltál rá. Tuti, hogy imád, mert ekkora pofont nem kap ám csak úgy akárki, szóval azt mondom, becsüld meg magad, faszikám!

Igaza volt. Tényleg rohadt nagyot csattant az a saller.

–Amúgy feltűnt, hogy tiszta Mia Khalifa, csak emberi méretű mellekkel?

–Hát, ja, ebben mondjuk némileg igazad van… De tudod mit, igyunk még egyet, úgysem jön már vissza, nem mindegy?

–Bassza fasz, legyen. De ez a kör a tiéd, te szemétláda!

Ó, az a kéz, az az istenadta kéz! Soha a büdös életben nem fogom többé megmosni az arcomat.

Az oldal további böngészésével Ön beleegyezik a sütik (cookie-k) használatába Bővebb információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás